Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy ha valaki nem járt Kazbegiben, nem látta Grúziát igazán. Bár számtalan más hely is kínálkozik az országban annak, aki túrázásra, vagy hegymászásra vágyik, Kazbegi környékén mégis van valami, ami Grúzián belül is egyedivé teszi, ez pedig nem más, mint a grúz hadiúthoz való közelsége.
I think it's not an overstatement to say that if you haven't visit Kazbegi you haven't really saw Georgia at all. Sure one who looks for trekking or mountainclimbing oppurtuities could find other regions in the country to do that, but Kazbegi possess something what makes it's surroundins unique. And that is the fact that it lies at the Georgian Military Road.
Tbilisziből indulva a Didube buszállomáson tudunk marshrutkát szerezni az úthoz. Ez nem túl nehéz, mert bár maga az állomás elég kaotikus és inkább piac, mint tömegközlekedési csomópont (egy székely srác szavaival élve, akivel Tbilisziben találkoztunk: „Talán még halott embert is árulnak ott.”), az önjelölt sofőrök már a metróból kilépve ajánlják szolgáltatásaikat. Hivatalosan fejenként 10 grúz lari a viteldíj (jelen pillanatban ez 1202,15 HUF ill. 3.83 €), mi 15-ért mentünk de nem bántuk meg, mert sofőrünk olyan helyeken is megállt, ahol amúgy nem szokás, így volt lehetőségünk remek képeket készíteni útközben is.
The easiest way to get to Kazbegi is from the Didube bus station. This is not as hard as it looks first, however, the bus station itself looks more like a very-very chaotic market (I would like to quote here a Székely guy we met in Tbilisi: 'If you really want you can buy a goner there.') but as you step out from the subway many drivers will offer you a ride and you can easily find a guy who takes you to Kazbegi.Official fare should be 10 Lari per person (considering the current rate it means 3.83 €). We travelled for 15 but we did not regret to do so as our driver made several stops at locations where usally they don't so we had chance to make superb photographs during our way.
Maga a grúz hadiút Tbiliszi és Vladikavkaz között fut (Oroszország Észak-Oszétia nevű szövetségi köztársaságának fővárosa, a Kaukázus túloldalán) 212 km hosszan, részben a Terek folyó völgyében. Több ezer éve használják ezt az útvonalat kereskedők és főleg hódító szándékkal érkező hadseregek egyaránt. Mivel átszeli a Magas-Kaukázust, már a Kazbegibe való eljutás is páratlan élményt nyújt, de beszéljenek innentől inkább a képek:
The Military Road connects Tbilisi and Vladikavkaz (the capital of the Russian federal republic North Ossetia-Alania at the northern side of the Caucasus). The total length of the road is 212 km and it's partly follows the valley of the Terek River. It serves as route for traders and (mostly invading) armies for thousand of years and as it crosses trough the Greater Caucasus the scenery is spectacular. But I let the pictures speak for themself:
Első megállónk az Ananuri erődnél. A Tbiliszitől 45 km-re északra, az Aragvi folyó partján álló erődrendszert az Aragvi klán építtette a 13 században.
Our first stop was at the Ananuri fortress at the Aragvi River. This place situated 45 km north of Tbilisi and it was built by the Aragvi clan during the 13th century.
Egész Grúziában jellemző, hogy a forgalmasabb utak mentén és nagyobb megállóknál helyi termelők árulják portékájukat. A nénik előtt látható kolbász-szerű étel a csurcskelá, ami valójában zsinórra fűzött dióból vagy aszalt gyümölcsből készült, szőlőszirupba mártogatott édesség. Csak ajánlani tudom! A színes, zsírpapír szerű cucc is szárított szőlőszirup egyébként.
In whole Georgia you can see locals selling their products along the roads or at bigger resting stops. Here the ladies sell churchkhela which are the sausage like things on the table. In fact, these are sweets made from string of nuts or dried fruits dipped in grape juice. Highly recommended! The other differently coloured paper like sweets are made from grape juice as well.
A második megálló Gudauri volt. Ez a város egy eléggé felkapott síparadicsom, de minket jobban érdekelt ez az "Orosz-Grúz Barátság Emlékműve" fedőnevet viselő, tulajdonképpeni kilátó.
The other stop was at Gudauri which is a quite popular ski resort. But we was more interested in this lookout tower called 'Russian Georgian Friendship Monument'.
A művészettörténeti kitérő után lássuk az igazi érdekességeket:
After Art History basics let's see the interesting stuff:
És végül ez az a látvány, amiért minden utazó Kazbegibe tart: A Kazbek-hegy, előtérben a Gergeti Szentháromság templommal. És itt most pár adat, az újabb képadag előtt. Kazbegit eredetileg, és hivatalosan ma is Stepantsmindának (egy István nevű, szent életű szerzetes után) nevezik, de mindenki az ismertebb nevén hivatkozik rá. Mtskheta-Mtianeti tartományban található, egy köpésre az orosz határtól. A gyakran felhőbe burkolózó Kazbek-hegy 5047 m magas, potenciálisan aktív vulkán. A legenda szerint Prométeusz grúz megfelelőjét, Amiramit az istenek ennek a hegynek a tetején láncolták le, büntetésül a tűz ellopásáért.
And finally, the view every traveller goes for: Mt. Kazbek and the Gergeti Trinity Church. Before the new set of pics I would like to share some facts: Kazbegi's original and official name is Stepantsminda after a monk called Stephen. The town located in Mtskheta-Mtianeti region just a few miles from the Georgian-Russian border. The 5.047 m high Mt. Kazbek is a potentially active vulcano and mostly covered with clouds. According legends the Georgian variant of Prometheus, Amirami was chained on the top of this mountain as a punishment for steeling the fire from the gods.
A Shani-hegy (lásd a bevezető írást).
Mt. Shani (see the introduction post).
A Gergeti templom 2170 m magasan található. A városból dzsippel is fel lehet jönni ide, de mivel mi kemények vagyunk, a gyaloglást választottuk.
The Gergeti church at 2.170 m. One option tho get here is by taking a jeep from the town, but as we felt tough we chose to walk.
Mielőtt elhagytuk volna a várost, a Kazbek csúcsa kegyeskedett előbújni a felhők közül.
Just before we left the town, Mt. Kazbek showed how majestic it looks like without the clouds.
A kép közepén és a bal felső sarokban látható építmények őrtornyok, melyek évszázadokon keresztül a kereskedelmi útvonalat voltak hivatott védeni.
In the centre and the left corner you can see old watchtowers which protected the trade route for centuries.
Kazbegi után visszatértünk Tbiliszibe, majd innen indultunk tovább Örményországba. A következő posztban Jerevánt fogom bemutatni.
After visiting Kazbegi we returned to Tbilisi and then travelled further to Armenia. In the next post I will present the Armenian capital Yerevan.
